2017. december 22., péntek

Közeli séták

Valamikor novemberben terepjárós kirándulást ajánlott valaki a határban, örömmel elfogadtam.

A ragadozó madarakról még gyengébb képek készültek és nem is értek annyira hozzájuk. Meglepetésre találtunk viszont egy bíbíc (Vanellus vanellus) csapatot tizenvalahány madárral.

Végre egy tengelices (Carduelis carduelis) őszi-téli kép.
Az ablakos képeket a meggyvágóval (Coccothraustes coccothraustes) kezdem.

Végre egy elfogadható csízportré (Spinus spinus).
Újra posztolom a fenyvescinegét (Peripatus ater), folyamatosan mozog a környéken.
Az egyik hosszabb téli sétán találtam a vándorsólymot (Falco peregrinus), a fajhoz nem is kell kommentár.

2017. december 17., vasárnap

A téli Mezőhegyes

December közepén szívességi úton jártam Mezőhegyesen. A képeken semmi különleges nincs, csak a hó... Nem sok esett, de fehérbe öltözött a táj.
Az első kép egy omladozó tanya. Valamikor emberek lakták -mert nem volt más- és próbáltak boldogulni. Nem tudom kik voltak és már régen nincsenek. De amíg ez a tanya áll, addig van valami üzenet. Ezen elméláztam...

Kevés időm volt, egy nagyobb séta fért bele, a Ménesbirtok központjában fotózgattam.
Részben ezért a látványért írom a posztot. Lehet, hogy lovas közegben természetes, nekem a modern világ karikatúrája, amint a munkára teremtett lovakat ez az "eszköz" járatja. Lehet, hogy nincs ember, akkor is...
Csak azt tudom mondani, hogy van hangulata a helynek. És remélem, hogy lesznek még havas teleink...



2017. november 26., vasárnap

Novemberi madarászat

November elején jutott idő madarászni. Az első kép életlen, de talán mutatja, hogy érdemes távcsővel vagy fotómasinával elindulni.

A gyűrűzésből mutatom a nád talán legszebb lakóját, a barkóscinegét (Panurus biarmicus), ez egy hím madár,
a sok helyről ismerős ökörszemet (Troglodytes troglodytes),
és egy ritkább vendéget, a zsezsét (Acanthis flammea).
Kedves jelenet volt, ahogy gyakorlott madarászok és ügyes fotósok telefonokkal szorgosan fotózzák a madarat. Ennyit fejlődött az a technika, ami kábé mindenkinek elérhető.
Jutott idő a leskunyhóból fotózgatni. A ritkán látott fajokat nem vágom, ezért TB segítségét megköszönve írom, hogy a képen az előtérben nagy pólingok (Numenius arquata), hátrébb havasi partfutók (Calidris alpina), récék és sirályok szedegetnek.
A pólingok aztán közelebb jöttek valamivel (az utolsó két képen azért vágtam valamennyit).
A végére egy indulni készülő dankasirály (Chroicocephalus ridibundus).

2017. november 17., péntek

Torockó 1

Nehéz több napra kiszakadni a mókuskerékből, 1 napos útra így borzasztó korán indultunk Erdély nyugati kapujába, Torockóba. Már jócskán Romániában jártunk, amikor a Nap első sugarai megjelentek.

A látvány többet ért minden kávénál, és hamarosan megállók sorozata következett. Rengeteg kép készült, nehéz az utat féltucat képpel bemutatni. És valószínű, hogy az élő látványt nem adják vissza. Nagyszerű volt figyelni fény és árnyék együttes jelenlétét, viszont az érzékelő nem bír el ennyi dinamikát, pedig elfogadható vasam van.



Ez már Torockó határa, így jutott idő hosszabban barátkozni a fényekkel és az eleinte igencsak riadt lóval.



2017. november 16., csütörtök

Rimetea - Torockó 2

 Hát megérkeztünk... Torockó a Székelykő tömbje alatt.

Méláztunk és nézelődtünk...
Aztán sétáltunk, ámultunk, mert olyan gyöngyörű őszbe érkeztünk, amilyet elképzelni sem tudunk.


Néhány növényt naplózok. Összekötnek és a tájhoz tartoznak. Ördögszekér, szamártövis azaz mezei iringó (Erygium campestre), mezei juhar (Acer campestre) és vackor (Pyrus pyraster).


Egy suta ellenfényes kép az egyik legtöbbet fotózott házról, és
egy kép csakúgy. Dehogyis, macskás barátaim tiszteletére egy emberbarát és ellenfényes macsek. (Az az érzésem, hogy a gép autófókusza a macska bajszára élesített... - nem baj, mert elég penge:)
A szomszéd vár felé indultunk tovább.


2017. november 15., szerda

Eisenburg - Torockó 3

Autóba ültünk és elkanyarodtunk a Torockószentgyörgyi vár felé. Útközben,  azon a néhány kilométeren:)- egymást érték a fotós megállók...


Ellenőriztem a nyers képet, nincs semmilyen effekt beállítva, még inkább visszafelé húztam a csúszkákat. A várhoz nem mentünk fel.
Aztán tovább...



A képek sorszáma alapján visszatértünk a faluba és még felsétáltunk néhány helyre.
És lehevertünk a legelőre átélni a pillanatot. Így készült a kép.
Két növényt naplózok, a sorozat legrosszabb képe, a faj viszont kell: terjőke kígyószisz (Echium vulgare). A másodikról a boróka jutott eszembe, tehát nem az...


Zárásként néhány tájkép. Visszaúton nem fotóztam - nem kellett, mert sokkal többet kaptunk, mint vártam. És semmit sem vittünk...



Köszönöm útitársaimnak a jó társaságot, és köszönjük Zsoltnak, hogy csatlakozhattunk hozzá és hogy végignyomta az utat. És az Égieknek, hogy részünk volt a élményben.