2016. október 25., kedd

Peca a Hármas-Körösön

Gyerekkori jóbarátommal szabadultunk ki a Hármas-Körösre pár órányi levegőzésre.
Ő lett a szembe szomszédunk. Egyetemi végzettsége nincs, viszont nem hangoskodik, pláne nem részegeskedik, nem szemetel, tekintettel van a gyűrött idegzetű munkásemberre, rendben tartja a területet, sikerrel takarítja az olyan invázív fajokat, mint a gyalogakác. Az emberrel ellentétben igen hasznos tagja a vízparti élővilágnak:)
A szerelvényezés után sétára indultam, egészen a szentandrási duzzasztóig; az előtérben egy tanyahajó.
A gát tövében pár tucat sokadik virágzását élő réti iszalagot (Clematis integrifolia) találtam; védett.

Az egyik nyáras szélén nagy kócsagot (Egretta alba) cserkeltem; némi vágás azért kellett.
A halak közül a bodorkát, hivatalos nevén a búzaszemű keszeget (Rutilus rutilus) naplózom. A kép kölökkorunk hangulatát idézi:)
Ellenfényes kísérlet naplementében.
Amíg kint voltam, a halak kevés riadalmat okoztak, csak sötétben indultak meg, Főhorgászmester azonban jól állta a kapásokat. Nekem ez a pár óra jutott, hálás vagyok ezért is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése