Kökörcsinek

Március végén a KNP homokbuckáihoz kirándultunk.

Terven felüli meglepetésként fekete kökörcsineket (Pulsatilla pratensis ssp. nigra) találtunk.

Már sejtem, hogy ha homokbucka és viszonylag természetközeli, akkor homoki báránypirosító (Alkanna tinctoria).

A kardoslepkét (Iphiclides podalirius) galagonyán fotóztam.

Egy tanya oldalában, egy nedvesebb zugban virított a mocsári gólyahír (Caltha palustris) eme remek példánya.

A végére egy ellenfényes, 'fleres' tájkép.

Banka

Vasárnap délután, kocsiból gyanítottam jelenlétét. Satufék, rendőrkanyar, visszakettő és rohantam a felszerelésért. Vissza gyalog és sehol semmi... Fertályóra keresgélés után találtam meg, majd ízléses számháborúba kezdtünk: fátol-fáig, fedezéktől-fedezékig harcoltam:-) A duma után a lényeg: kisváros központjában, forgalmas parkban, a főúttól 100 méterre búbos bankát (Upupa epops) képeltem.

Az ovi sarkánál együtt legelésztünk.

A sportcsarnoknál már fáradt voltam a rendhagyó gimnasztikától, egy "álternátív" röpkép...

A kertek alatt...

...kanyarog az egyik öreg Körös, a Fehér, a kertek pedig a közeli nagyvároshoz tartoznak. Március 22-én kanyarodtam arra növénytudós társammal. Nagyréten a folyópart végig beépített, nehéz a partjára jutni. Az öreg tanya a part melletti dombon nagyon megteccett, akad hasonló eladóban is.

Sikkonyban találkozik az Élővíz-csatorna (a bal oldali folyó) és a Fehér-Körös; balra és előre haladva Békés.

Hangulatkép kenuval. A hangulat a folyón folytatódik, ti. Dzsó barátomék megevezték pár hete. Lehet, hogy kérek tőle posztra való képet.

Tavasz mindkét parton.

A gáton belül öreg botolófüzek. Az egyik kert gazdája mesélte, még dédapjáék ültették és vették hasznát nemzedékeken keresztül. (Sajnos a kertlakók némelyike sajátjának tekinti a vízpartot.)

A lakatlan tanya oldalában és még sok helyen természetes virágszőnyeg. A környezet jóféle löszös, csuklyás ibolyából (Viola ambigua) sok van, de kiderült, nehéz őket elkülöníteni.

A képen változó boglárka (Ranunculus auricomus) és erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris). Persze akad jópár faj még, március állapotban.

A gáton hangulatos turistaút kanyarog.

Autóval kanyarodtunk a Bandikafa irányába, tavaszi, virágzó kökények között.

Találtunk erdei szemes lepkét (Parare aegeria).

Az Élővíz-csatorna partját a gátak között durván megszántották, a pénz/a földalapú támogatás mindent felülír, ráadásul a Bandikafánál rengeteg szemetet találtunk. Ez a rész némi odafigyeléssel menedéke lehetne az élővilágnak, sőt, ökológiai folyosó, ami összeköthetné a nagyvárosi embert az élővilággal és természetesen a szétművelt táj mozaikjait.
A végére még boglárka és veronika.

Átlagos vagy annál gyengébbek a képek, sőt, nincs rajtuk különleges. Mégis naplózom, mert a terület közel van, szép, sok fajnak ad otthont, jó lenne rendszeresen túrázni, evezni, bringázni, belakni.

Tavaszi csodák

Március közepén a Kiskunsági Nemzeti Park déli csücskébe kirándultunk. A vizes réteknél körülbelül 1 méterrel magasabban fekvő mozaikos gyepmaradványokon tavaszi héricset fotóztam (Adonis vernalis).

A korcs vagy fátyolos nőszirom (Iris spuria) tavalyi, száraz példányait útközben sikerült leképelni.

Szakvezetéssel látogattuk meg a kiemelten védett Csodarétet, az egyhajúvirágot szám szerint nyilvántartják (Bulbocodium versicolor), még éppen láttunk virágzó példányokat.

Az aggófüvet a homokos útszélen képeltem, a mintázata tecc.

A báránypirosítót -hivatalosan homoki báránypirosító- (Alkanna tinctoria) eddig nem ismertem. Élőhelyének kulcsa a meszes homok. Erős festékanyagot tárol, amivel a bárányokat jelölték a pásztorok, szerintem textilre is jó. Kipróbálni azért veszélyes, mert a növény védett.

A túra végén a túratársakkal csak behoztunk 2zsák szemetet a területről. Ezen felül jót jártunk, nagyokat néztünk:) a fás legelőkön meg a homokvidéken.

Kisvátyon

Március elején Zsadány-Kisvátyon térségében nézgelődtünk. Az aszfaltútról figyeltük és képeltük a legelésző nyári ludakat (Anser anser). A napló kedvéért 2 röpképet is elmentek.

Az őszapót (Aegithalos caudatus) egy fiatalabb erdő szegélyében csekkoltam.

Kábé ugyanott, az erdei úton fotóztam a vörös rókalepkét (Nymphalis xanthomelas).

Első bürü képem.

A biharugrai tórendszer szélén kívánkozott a tájkép.

A daravirág apró, tán 4-5 centi magas. Nem szalad sehová, fotózni mégis nehéz. Mondjuk a tocsogóba sem volt kedvem belehasalni.

A látott fajok közül jegyzem a kis tyúktaréjt (Gagea pusilla). A citromsármányról készült kép még gyengébb, a nádi sármány (Emberiza schoeniclus) viszonylag türelmesen bevárta, amíg körbefotóztam. Talán azért, mert még a téli tollazatán gondolkodott, ti. hogy le lehetne cserélni:)

A képek egyszerűek, ezekkel nem lehet villogni; ahogy a leírásból látszik, hátizsákos terepbejáráson készültek. Gyarapszik a leltár, és tán az olvasó látja, érti, hogy a kora tavaszi napon is bőven akad megfigyelhető érdekesség.

Dobogó-kő

Március első napján baráti társasággal indultunk a hegyekbe. A Kelen-hegyen kezdtünk, látkép a városra.

Természetesen benéztünk a Sziklatemplomba, jó időt ültünk:)

Némi városnézés után Dobogó-kőre gurultunk fel. Megunhatatlan...

És végre benéztünk az erdőbe. A bükkös önmagában különleges.

Igen, a szikla alatti fehérség még hó...

Erősebb séta után az egyik vendégváróban éreztük nagyon jól magunkat. Az óriási kandalló tetejére a ház ura kvártélyozta be magát. Kábé harminc bakancsos lájkolta élőben.

A meleg levesek után a sípályák felé sétáltunk, ahol Tavasz kisasszonnyal találkoztunk, pont a virágokat rendezgette. A pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) olyan szépen virított, hogy egyetlen pillanat alatt megidézte gyerekkorom erdős barangolásait. És komolyan elgondolkodtam azon, hogy másnap visszatérek és rászánok két napszakot a fényekre:)

Esztergomon keresztül, a Dunakanyaron végig autózva-andalogva, a Fellegvárat érintve tértünk vissza Békésbe.