Híd az égbe

November utolsó napjaiban járunk, az előző kirándulás visszaútján. A borongós időben, az egyik erdei réten sziki kocsorodot fotóztam (Peucedanum officinale). Nem látszik, de esős-gombás-ürömillatú a levegő, naggyon finom:)

Korhadékon, mohaszőnyegen találtam a gombát. Képileg nem találtam rajta fogást, ennek is eleje-vége lelóg...

A napot kényelmes fotózásra szántam, ezért volt idő megállni és nézgelődni. A közelgő vihart figyelgettem valahol Doboz és Vésztő között.

És megtörtént az, amire a kőkorszak óta rácsodálkozunk: híd köti össze az eget és a földet.

Minden beállítás alapértéken...

Jajca kartács megoldása a vágás, itt a helye.

Kevés a szó és a kép a látványra, mert a csoda fokozódik, megjelent a második ív, ami mindig halványabb az elsőnél. Sajnos a teljes szivárványt nem sikerült megörökíteni...

Nagyszerű az érzés, revelációval rokon, amit átéltem;-) Az élmény a természetjárás, az ősi táj és a fotózás legszebb jutalma. Hasonló szépet minden olvasómnak! DG!

Fények a pusztáról

Szuttyogó, csepergő időben indultunk neki a pusztának, a gépen -jobb híján- kockás konyharuhával. Aztán előbújt a nap és halk szerenádba kezdett a felhőkkel:) A puszta meg -mint a szemérmes lány mikor senki sem látja- visszamosolygott az égre...

...leheletnyi szaturáció emeléssel szálltam be a játékba. A negyedik képen farkas kutyatej (Euphorbia cyparrissias); a tájképek a műanyag 18-55-tel készültek.

Séta a 'semmibe'

Időhiány miatt 2013. májusában posztolom a november végi kirándulás képeit... Tarhos után, a Hosszúfoki csatorna partján nézgelődtünk. A vadkörtének, a vackornak (Pyrus pyraster) mindig örülök, ő is messziről integetett vidám színeivel.

Névtelen pillanat: fűzfán figyelt a gomba.

Az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara) legalábbis erős hatású növény, népies nevei: kesernyés csucsor, kutyabogyó, vízi ebszőlő.

Nekem meglepetés a pettyegetett tüdőfű (Pullmonária officinális) jelenléte a ligetes-nádas partszakaszon, minden esetre többet és szépeket láttunk.

Hangulatkép a partmenti nádasból.

A tündérrózsafélék egyetlen honos faja nálunk a sárga vízitök (Nuphar lutea), leveleit a bejárt szakaszon gyakran láttuk.

Még szebb meglepetés volt a virágzó erdei ibolya (Viola reichenbachiana). Letakarított kökényes-bokros területen, egy partfal tetején díszlet.

Képelős próbálkozás a fehér mécsvirágról (Silene latifolia). Annyiban becsapós, hogy a sárga levelek egy nyárfa csemetéhez tartoznak.

Fotóztam már a csatorna több szakaszán, most csupán levegőzni, sétálni indultam, mintegy "jobb híján". Aztán csak kapkodtam a fejem a növények között és fertályóra alatt belefeledkeztem a tájba. Szem elé került a tündérfátyol, a mocsári nefelejcs, a keserű édesgyökér, a pitypang, virágzott az ebszékfű, a réti peremizs és láttunk még fél tucat más növényt.

Királyka

A sárgafejű királykát (Regulus regulus) gyakran látom az ablakom előtti tujákon, időnként megképelem:) A képeket 2013. áprilisában posztolom, de 2012. november 1-én készültek. A másodikat szerintem közelpont környékén fotóztam, azért életlen...