2016. október 29., szombat

Gombák Biharból

A bejegyzés amolyan gombás melléklete a Biharban tett kirándulásnak.
A júdásfülgombát (Auricularia auricula-judae) és a 

gyapjas tintagombát (Coprinus comatusmagam is jól megtippeltem, az következő gombák határozásában OZS-tól kaptam segítséget, köszönöm szépen!
Kis méretű, 4-5centis pöfeteg a körtepöfeteg (Lycoperdon pyriforme).
Az egyik patak partján találtam a gyilkos galócát (Amanita phalloides). A kép határozáshoz nem a legjobb, ezért lehet, hogy fehér galóca. Bármelyik, nagyon mérgező.
Az aranytinóru (Xerocomellus chrysenteron) az egyik erdei út mellett figyelt.
A háttér bükkös, szép őszi színekkel.

2016. október 25., kedd

Peca a Hármas-Körösön

Gyerekkori jóbarátommal szabadultunk ki a Hármas-Körösre pár órányi levegőzésre.
Ő lett a szembe szomszédunk. Egyetemi végzettsége nincs, viszont nem hangoskodik, pláne nem részegeskedik, nem szemetel, tekintettel van a gyűrött idegzetű munkásemberre, rendben tartja a területet, sikerrel takarítja az olyan invázív fajokat, mint a gyalogakác. Az emberrel ellentétben igen hasznos tagja a vízparti élővilágnak:)
A szerelvényezés után sétára indultam, egészen a szentandrási duzzasztóig; az előtérben egy tanyahajó.
A gát tövében pár tucat sokadik virágzását élő réti iszalagot (Clematis integrifolia) találtam; védett.

Az egyik nyáras szélén nagy kócsagot (Egretta alba) cserkeltem; némi vágás azért kellett.
A halak közül a bodorkát, hivatalos nevén a búzaszemű keszeget (Rutilus rutilus) naplózom. A kép kölökkorunk hangulatát idézi:)
Ellenfényes kísérlet naplementében.
Amíg kint voltam, a halak kevés riadalmat okoztak, csak sötétben indultak meg, Főhorgászmester azonban jól állta a kapásokat. Nekem ez a pár óra jutott, hálás vagyok ezért is.

2016. október 15., szombat

Füzike

A hónap közepén, kora délután érkezett a madárka dolgozószobám ablakához. Ilyenkor kell villámgyorsan előkeríteni a fényképezőt valamelyik hátizsákból, fölcsavarni a telét és észrevétlenül visszatérni a megfigyelőállásba, azon belül pedig megkeresni a minél kevesebb tükröződéssel járó (test)helyzetet. Ez kábé megtörtént, örültem a madárnak, örültem, hogy exponál a gép, viszont a beállításokra nem jutott figyelem. Jó fajról -csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita)- életlen képek.



2016. október 9., vasárnap

A pitvarosi határban 1.

(Időközben a poszt folytatása is elkészült, érdemes lejjebb görgetni.)
Szorgalmi feladatot vállaltam, cserébe csentem néhány órát fotózásra. Érzésre gurultam az egyik dűlőúton beljebb, aztán gyalog tovább. Vele találkoztam először:)
Valaki azt mondta, a fotózás térdelős műfaj. Kicsit másképpen: a fotózás megtanít figyelni például a lábunk elé. Segít felfedezni... - jelen esetben ezt az imádkozó sáskát, más néven ájtatos manót (Mantis religiosa). Első lövésre pont pocakon képeltem a komát, aztán elkaptam profilból is.

A nappali pávaszemekről (Inachis io) 2 képet naplózok.

A kunhalomért kicsit erősebb lovakkal vissza szeretnék menni.
Egy ma már ritkán használt gyógynövény, orvosi ziliz (Althea officinalis).
Az aszatokat sokat figyeltem, atalanta lepke (Vanessa atalanta) lett a jutalom; tudom, vághattam volna a képeken...

A szántáson madarakat vettem észre, nekem a barázda billegető (Motacilla alba) már érdekes; kicsit szokatlan a tollazata, de az.

Még egy jutalom szintén a szántásból, első fotóimat lőttem a réti pityerről (Anthus pratensis); nem ismertem rá, T. Béla, kössz a segítséget!
Folytatás a következő posztban.

2016. október 8., szombat

A pitvarosi határban 2.

A folytatásban mintha kiskertek közé keveredtem volna. Erről a képről is látszanak a dísznövények az épület körül.
A kivadult nőszirmot és
ezt az apró növényt a ház közelében találtam. Növénytudó olvtársam segített, amit ezúton is köszönök. Sziki pozdor lesz (Podospermum canum).
Az őzet talán egy traktor megriasztotta, én meg pont jó helyen figyeltem.
Ők is nagyon figyeltek.
Egy keveset vágtam és igazítottam a képen, hogy a barna rétihéja (Circus aeruginosus) színei jobban látszódjanak.
Tovább gurultam és nézelődtem, például ennél a tócsánál. Pintyek és zöldikék jöttek ötösével a vízre.
Közben az útszéli növényzeten is mozgást észleltem. Sikerült óvatosan viselkednem, így az ökörszemmel (Troglodytes troglodytes) megnézegettük egymást.


Az egyik tanyánál figyelő vörös vércsével (Falco tinnunculus) egymást figyeltük, kábé 50 másodpercig.
Elszöktem a városból, és milyen jól tettem:)